|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 4 találat | lapozás: 1-4 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Fejér Sándor 2009. április 17.Hetek óta alpolgármester nélkül működik a csíkszentgyörgyi polgármesteri hivatal, mivel György József községvezető javaslatára a helyi tanács leváltotta Fejér Sándort. A település lakói nem értik, miért volt szükség erre a lépésre. A kilenc évig alpolgármesterként dolgozó Fejér elmondat, mi történt. „Az egész történet november 18-án a bánkfalvi iskola- és óvodaavató alkalmával kezdődött, amikor a protokollvacsorán nem a polgármester mellé ült, hanem egy másik asztalnál foglalt helyet. Ezt a polgármester személyes sértésnek vette, és akkortól minden cselekedetével bosszút akart állni. A polgármester visszatartotta Fejér kéthavi fizetését, a munkáját pedig megnehezítette azzal, hogy a hivatali ügyek intézésére nem biztosította számára a tanács autóit. A mandátumát vesztett alpolgármester RMDSZ-es tanácsosként dolgozik tovább a helyi tanácsában. /Kozán István: Hatalmi súrlódások Csíkszentgyörgyön. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 17./2015. december 2.Egyesület ZaboláértHét éve jelen vannak a közéletben A hét éve alakult Pro Zabola Egyesület aktívan kiveszi részét a település kulturális, szórakoztató és sportéletének fellendítéséből. Péter Levente egyesületi elnökkel a megvalósításokról és a tervekről beszélgettünk. A Pro Zabola Egyesületet Hegyeli Zsolt Levente, Hegyeli Győző, ifj. Hegyeli Zsolt, Fejér Sándor, Péter Levente, Szigyártó Nimród és Dóczé Levente alakította hét évvel ezelőtt. Elsődleges céljuk a hagyományőrzés és a közösségépítő programok szervezése volt. Péter Levente, az egyesület elnöke kifejtette, évente legalább három alkalommal szerveznek természetjárást, a december 26-i, nagyobb csoportot mozgató Csipkés Adventures túra már hagyományosnak számít. – Az év végi túrának, amit már hét éve rendezünk, mindig nagy sikere volt. Tavaly például 200 ember vett részt rajta, s reméljük, idén is hasonló érdeklődés övezi majd – mondta, hozzátéve, hogy a túra 5–6 kilométeres hosszúra van tervezve, ugyanis gyerekek is részt vesznek rajta. Az egyesület másik kiemelkedő tevékenysége a helyi értékeket bemutatni hivatott Hagyományok Udvarának a megszervezése, ahol évente felsorakoztatják a község kézműveseit, hagyományos termelőit, valamint a régi mesterségek képviselőit. Szintén az egyesület a rendezője a Szent Mihály-havi forgatagnak. Idén szeptemberben másodszor tartották meg a kisebb faluünnepnek is beillő eseményt az iskola melletti szövetkezet kertjében. Az elnök megjegyezte, céljuk a helyi közösség összekovácsolása. Mindezek mellett karateedzéseket tartanak, teremfocit szerveznek, de a szórakozni vágyókról sem feledkeznek meg, számukra retrobulikat rendeznek. Továbbá a Zabola és az anyaországi Füzesabony közti testvérkapcsolat kialakításában is jelentős szerepet vállaltak. A tervek kapcsán Péter Levente elmondta, jövőtől pályázatokat is készítenének, emellett egy székhelyre is égető szükségük lenne, hiszen az évek során rengeteg tárgyi emlék halmozódott fel, és ezeket lassan nincs, hol tárolniuk. A Pro Zabola Egyesület jelenleg 46 tagot számlál. Az elnöki tisztséget Péter Levente tölti be, az alelnök Mátyás Szabolcs, a titkár Doczé Levente, a cenzor György László. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely 2016. augusztus 17.Haraly kicsi,de nem a világ végeVége a sárnak: aszfaltos út köti össze a falut a községközpont Gelencével. A város, Kézdivásárhely sincs mérföldekre, tanítási időben, ha lehet, gyermekeiket is oda viszik iskolába a tehetősebb haralyiak. Földrajzilag sem a világ vége: a hegyen túl is emberek laknak. Szőke Barna tanácstagtól megtudtuk, hogy a mintegy kétszáz lélekszámú faluból félszáznyian külföldön dolgoznak. A szórakozásra téli időben adódik alkalom, fiatalokból álló csapat szervez rendezvényeket, ilyen volt az idei farsangos mulatság is. Hívogató a hely földrajza A falu a Harosalján fekszik, innen jön a neve – ízlelgeti a helységnév etimológiáját a helyi hagyomány. Az teljesen egyedi jelenség Haralyban, hogy a haranglábat fenn, a falu közepén építették fel, hogy jobban hallja a nép a harangok szép szavát. Valóban van egy neves Brassói harangműves által készített harangja Haralynak. Felirata: O Rex Gloriae Christe Veni cum Pace P. N. 1617. (Ó, Dicsőség Királya, Krisztus, Jöjj Békével). A P. N. a mi feloldásunkban: Paulus Neidel Brassói szász harangmíves mester iniciáléi. 1617 óta azonban sok víz lecsörgedezett a Haralyi patakon, s egy szép napon az öreg harang megrepedt, mint mondani szokták, „hangjában meghibázott”. Egy felső-Háromszéki mester meghegesztette – mondták –, s ha nem is szebb most a hangja, de legalább olyan, amilyen azelőtt volt. A Haralyi patak oldalát megülő kis település bejáratánál van a falu műemlék értékű római katolikus temploma. Ott igazán kap látnivalót a turista. Keleti része korábbi, de időközben alakított és gótikus, a nyugati későbbi, XVIII. századi. Az egyhajós keletelt templom gótikabeli mAradványa két leszelt ívű, faragott késő csúcsíves ajtókeret: egyik a sekrestye bejárata, a másik egy befalazott keret az épület külső déli oldalán. Északi és déli falán freskótöredékeket találtak, feltárásukra és értékelésükre még nem került sor. A templom lapos mennyezete stukkódíszes. Déli portikuszának timpanonjában védőszentjének, Nepomuki Szent Jánosnak, a gyónási titok szentjének a szobra látható, miként egy csokor rózsát tart a kezében. Az ő megdicsőülését ábrázolja a templom szép késő barokk oltárképe is. Nyugati homlokzatán érdekes felirat szól a mindenkori látogatóhoz: Mikor s ki épített, egy élő sem tudja, Kis kápolna voltam hajdan és őrbástya. Templom ezer után 744-ben lettem s meg Újultam 92-ben. Végre most 1865-ben Feldíszített Haraly eképp költségén Mikor Ns. Fejér Mihály vala a főgondnok Mit neked utókor emlékül átadok. – Szép a történelem, őseink felépítették a templomot, de nekünk meg kellene őrizni az utánunk következők számára – figyelmeztetett Fábián Imre gondnok. – Sajnos, a templomot megviselte az idő. A gelencei plébános úr – Haralynak ugyanis soha nem volt önálló papja – a templom oldalát erősítené, én pedig a tetőszerkezet teljes felújítását tartom halaszthatatlannak, mert a mennyezet kissé már megdőlt.Sajnos, kevés a hívek száma, a tetőjavítás nagy összeget követel. Mi gyűjtögetjük a perselypénzt, az adományokat is, de az édeskevés, pályázni kellene, támogatóra van szükség. Fejér László Ödön képviselő haralyi kötődésű, reméljük, hogy kieszközöl e célra valamilyen támogatást. A templomot körülvevő temetőben nyugszik a falucska egyik jeles szülötte, Gazda Ferenc (1920–1996) egyetemi tanár, nyelvész, tankönyvíró, a Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények munkatársa, az 1956 utáni megtorlás börtönviseltje. A Dobai-perben hazaárulás címén tíz év szigorított börtönbüntetésre, valamint vagyonának teljes elkobzására ítélték. Nyolc évet töltött a szamosújvári tömlöcben. Börtönéveiről írt vallomása az Elrabolt esztendők, 1956–1964 című visszaemlékezés-kötetben jelent meg (Kolozsvár, 2006). A templom homlokán levő felirat tanúskodik a helybeli egyházközség mindenkori jeles támogató családjáról, a Fejér família jótéteményeiről. Az ágas-bogas család számos tagja nyugszik a haralyi temetőben, akik közül Fejér Mihály (1823–1893) földbirtokost, 1848–49-béli honvédszázadost említjük, aki a Kézdivásárhelyi katonai nevelőintézet végzettje volt, a szabadságharc résztvevője, 1858 és 1873 között Orbaiszék szolgabírója. Ott nyugszik a jeles néptanító, Fejér Árpád (1925–1999) is. A család ősi kúriája ma is áll Haralyban, s nevében még él ez a família. A mai templomtól keleti irányban emelkedő hegyet Vörösvárhegy vagy Barátok hegye néven emlegetik. Ide helyezik az írások és a szájhagyomány is „a veres barátok templomát”. Ma már csak helye látható egy épületnek, egy mélyedés – az ún. Kincses-gödör –, amelyről mondogatják a helyiek, hogy alagút kötötte össze a mai templommal. „Nem messze innen – folytatják – be is szakadt a hegyoldal Aratás pusztáján, s ott három tó keletkezett. A három víztükörnek három színe van: barna, szürke és kék.” Az élet másról is szól Az összetartás-összefogás nem ismeretlen fogalom ebben a faluban. A Fejér testvérek hárman harcolnak a helyben való megélhetés gondjaival. Fejér Sándorral, Haraly új községi néppártos tanácstagjával is szóba elegyedtünk. Vállalkozó, és két testvérével földjeiket művelik, sajátjukat és bérelteket is, udvarukon mezőgazdasági erőgépek sorakoznak. Haralyban látogatásunk idején az aratás vége felé jártak. Szemmel tartották itt a mezőgazdászok a kalászosok érését. A búzatermés közepes volt, hektárhozama 2300–3000 kg körül ingadozott – tudtuk meg Fejér Sándortól –, csak alacsony az ára, nincsen jó piaca. Az árpát és a zabot látogatásunk idején még nem kezdték aratni. A kánikula egy keveset érintette a kapásokat. Pityóka kevesebb, kukorica több van a határban. Utóbbi jól indult, de még csapadékra lenne szüksége. A lakosság a felhagyott földeken szénát termeszt inkább eladásra. Nincsen kiterjedt legelője a falunak, csökkent a szarvasmarhák száma, hihetetlen, hogy a fejőstehenek száma alig féltucatnyi, legtöbben a városi vastehenekből szállítják haza a tejet. Tejgyári kocsi rég nem jár ki ebbe a faluba, beigazolódik lassan, hogy csak a nagybani állattartásnak van jövője. Tanácstagként jelezte, hogy Haralynak is szüksége van egy ravatalozóházra, erre hely is lenne egyházi területen. Már megígérte tanácsülésen, hogy közösen fognak dolgozni az RMDSZ-es tanácstaggal ennek érdekében. Kánikulában sem kihalt a falu. Fejér Barna karbantartó kaszálta az iskola udvaráról a füvet. „Fungálunk még – mondta –, vannak még ide járó gyermekek. Lesz ősztől is egy összevont iskolás csoport és az óvodások csoportja.” Haraly hagyományos mestersége volt a kádárság. Mint megtudtuk a faluban, a két világháború között több mint harminc kádár működött. Számuk elapadt. Mi a Szőke családhoz kopogtattunk be, ahol apa és fia – Szőke Tibor és Szőke Barna – folytatja azt a mesterséget, amelyet felmenőitől örökölt. Nem könnyű felsorolni azokat a hasznos-használatos tárgyakat, amelyek a család műhelyében készülnek. A legkisebbek a környezetbarát mosó-mosogató tálak, vödrök, vajköpülők, víztartók, kis méretű, faragott-díszes pálinkás- és nagyobb boroshordók nem akármilyen fából. Ha eperfa hordót rendel az igénylő, eperfából lesz annak dongája. A legnagyobb tárgyak a káposztás kádak, hordók, csebrek, a lakásba is beszerelhető ülőfürdőkádak vagy kör alakú társas fürdőkádak gyerekek és felnőttek számára is. – Nehéz-e a nyersanyag beszerzése? – kérdeztük. – Az, de az a mi gondunk. – Soroljanak fel néhány külföldi vásárt, ahova érdemes ellátogatni. – Megfordult már a világ – felelte a mester. – Többnyelvű honlapunkon (www.budonka.eu) minden munkánkat, minden ajánlatunkat látni lehet, egyre több kliens elektronikus úton rendeli készítményeinket, s ha elkészültünk, érte jönnek s elviszik. Ez már a jelenkor szüleménye. Vigyázunk a minőségre, csak kifogástalan árut állítunk elő. Honlapunkon pozitív visszajelzéseket olvashat az érdeklődő. Kisgyörgy Zoltán Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. június 1.A könyvkötő és a búcsúvásárSzemerjay Károly székelyudvarhelyi könyvkötő 1896-ban imakönyvekkel és más búcsús tárgyakkal érkezett a csíksomlyói búcsúra, de az első napokon megakadályozták abban, hogy árusítsa portékáit. Panaszával az alispánhoz fordult… s mi most épp ennek köszönhetően nyerhetünk egy kis betekintést az egykori búcsúvásárok világába Daczó Katalin levéltári búvárkodásai révén. Fejkendőt vettek az asszonyok, bicskát a férfiak, mézeskalácsszívet a szerelmesek. Senki nem indult haza búcsúfia nélkül. Pünkösdkor Csíksomlyón készült sokakról az első fényképfelvétel, de nem volt hiány mutatványosokból, lacikonyhásokból és vásári ricsajból sem. Szemerjay Károly könyvkötőnek nagy tapasztalata lehetett: 1869-től évről évre Csíksomlyó jelentette számára a biztos keresetet, és egyszer csak úgy tűnt, elesik ettől. Nem hagyhatta szó nélkül. Alázatos kérése Szemerjay Károlynak Alázatos kérése könyvkötő Szemerjay Károlynak – ezt a címet viseli az a beadvány (Románia Nemzeti Levéltárának Hargita Megyei Hivatala, Fond 7 Csíkszék levéltára, 4. Leltári szám, Alispáni iratok, 4892/1897. iratcsomó.), amivel a székelyudvarhelyi vállalkozó az udvarhelyi alispánhoz fordult 1897-ben, jóval a búcsú előtt, hogy meg ne ismétlődhessen az előző évi kellemetlen eset. „Alol irt, egy alázatos kérésemmel vagyok bátor a Méltoságos Alispán Ur eleibe folyamodni – fogalmazott Szemerjay Károly1897. április 24-én kelt kérésében –, kérem alázatosan méltoz meg halgatni és igénybe venni: a mi az volna, hogy én 1869 ota járom a Pünkösdi nagybucsut ima könyvekkel és más bucsui tárgyakkal el árusitás végett. A Bucsu tart péntek-szombat s vasárnap délig, de a tavaji Bucsukor 1896-ban a pénteki napot egy ott helybeli az az várdotfalvi lakos Klencsár Gyula könyvkötő az odavaló Tekts. Szolgabiro ur által betiltatta…minden törvényes hir adás nélkül, a mikor már ki voltunk pakolva is, a midőn is nagy kárt okozott nekem s most azt mondta a feleségemnek, hogy az egész Bucsui árulástól el fog tiltatni. Én mint 16 gyermekes családfő arra az egy évi bucsui ugyszolva országos vásárra nagyon rá vagyok szorulva s mivel két fiam utodom is lesz ezt a bucsui vásárt ők is élvezni akarják. Kérem igen szépen a Méltoságos Alispán Urat méltoztasson a cs.szeredai Mélts. Alispán Urnak át iratni, hogy ne lennék meg akadályozva a további bucsui árulás végett s járhassam ezután is ugy mint eddig.” Ugron János alispán 1897. május 2-án továbbította a kérést Becze Antal csíkszéki kartársának, kérve, intézkedjék, „hogy folyamodó jövőben üzlete gyakorlásában jogtalanul meg ne akadályoztassék”. Becze Antal május 10-én „felvilágosító jelentéstétel végett” Fejér Sándor főszolgabíróhoz fordult, aki a maga során, május 13-án válaszolt az alispánnak. „Alázatos tisztelettel jelentem, hogy a mult évben az idegen könyvkötők eltiltattak a Pünkösd napja előtti Szombat és pénteki napokon való árulástól és pedig az odavaló könyvkötő panaszára. Ez eltiltás indokául azon körülmény vétetett fel, hogy a tulajdon képpeni vásár jelleggel felruházható bucsu nap csupán Pünkösd napja, mely napon meg is engedtetett az árulás. Ezen intézkedésnél irányadóul vétetett a Nagyméltóságu mkir Földmivelés és Kereskedelem ügyi miniszter urnak 47859/887. számu határozata, s hogy ez helyesen értelmeztetett-e, arra nézve becses utasitását kérem; azon körülmény felemlitése mellett, hogy ez előtti időkben a könyvkötők Péntek, Szombat és Pünkösd napján szabadon árusíthatták készítményeiket, s így nézetem szerint, már a régi gyakorlat alapján is e joguk jövőre is biztositandó lenne.” A csíki alispán május 15-én válaszolt: „Idei 2525 szám alatt kelt jelentését tudomásul véve jövőbeni mihez alkalmazkodás végett értesitem főszolgabíró urat, hogy a több százados gyakorlat a csíksomlyói pünkösti bucsu három napjait u. m. péntek, szombat és vasárnapot vásári jelleggel ruházván fel, miután a jelzett három napon az idegen könyvkötők eddig is szabadon árusithatták áruikat, ennélfogva onnan a jövőben sem tilthatók el.” Ugyanezen a napon Ugron alispánnak is választ küldött Becze Antal: „van szerencsém kartársi tisztelettel értesiteni, hogy a Csík Somlyói pünkösdi 3 napja, u. m. péntek-szombat és vasárnap vásári jelleggel birván, egyidejüleg intézkedtem, hogy jövőben az idegen könyvkötők üzletük gyakorlásában ne akadályoztassanak.” Szemerjay, fiai és társai „Nyomdáinkkal egyúttal könyvkötészet is volt és van egybekötve, s elmondhatjuk, hogy megyénkben régi idők óta könyvkötő-ipar is létezik és ennek helyzete ma elég kedvező” – foglalta össze a 19. század végén Vitos Mózes, a Csíkmegyei füzetek szerzője. – „Könyvkötőinknek állandó munkája van és e téren a müizlés is hova-tovább fejlődik. Nálunk a könyvkötő-ipar eredete és története, múltja szintén a csiksomlyói Szent-Ferenczrend történetéhez fűződik. Az itt egy századdal ezelőtt bőrbe kötött ima és más latin könyvek még ma is küzdenek az idők viharjaival s kiállják a versenyt a moderngyarló s rövid tartamú kötésekkel. E zárda lakói voltak Csikmegyében szintén az imakönyvek első árusítói, vagyis első imakönyv-kereskedök.” Hogy őket elsőként ki követte, nem tudom, de feltételezem, hogy 1864-ben alapított székelyudvarhelyi könyvkötészetével és 1869-es búcsúi árulásával Szemerjay Károly az úttörők egyike lehetett. Tevékenységéről, működéséről túl sokat nem írt a korabeli sajtó, szinte csak annyit, amennyit maga árult el magáról. „Könyvkötéseket, u. m. jegyzőkönyveket, pénztári könyveket, ezek lapszámozását, könyvtári és díszkönyvek finom-vászon, selyem vagy bársonybani kötését; diszmunkákat, u. m. irómappák, papirkosarak, képkeretek (asztali v. fali), kézelőtartók, nyakkendőtartók, dohánytartók stb. stb. kellő csinnal, igen tartósan és a lehető legjutányosabb árban pontosan eszközlünk” – ígéret az Udvarhelyi Híradó 1900. október 28-i számában. Ifj. Szemerjay Károly nevével később Székelykeresztúron találkozunk, a másik Szemerjay-fiú, Ferencz viszont Csíkszeredában telepedett le – nem sokkal a nevezetes csíksomlyói búcsú után. „Könyvkötészet Vár-utcza 264. szám alatt, az ev. ref. templom udvarán” – hirdette a Csíki Lapokban 1901. november 6-án. – „Van szerencsém a városi és vidéki közönség figyelmét felhívni három év óta fennálló s jól berendezett könyvkötészetemre.” Szemerjay Ferenc könyvkötő-mester öt év múlva még mindig Csíkszeredában működött és a nagyközönség figyelmébe ajánlotta jutányos szolgáltatásait: „u. m.: hivatali százaléki engedménnyel, iskolai, nyomdai, könyvtárak és magánosok munkáit, különösen felhívom a tek. körjegyző urak figyelmét a hivatali kezelési könyvek bekötésére, a miért is árkedvezményben részesülnek. Elvem kevés haszon, nagy forgalom.” (Csíki Lapok, 1906. augusztus 15.) Szemerjay Ferenc nem volt egyedül a csíki piacon: az alispáni beadványban említett konkurenst, az 1903-ban elhunyt várdotfalvi Klencsár Gyulát fia, Klencsár Viktor követte a könyvkötői mesterségben. Mellettük 1897–98-ban Létz János is próbálta kialakítani üzletkörét Csíkszeredában. Becze Antal, Csík vármegye alispánja Fejér Sándor főszolgabírónak válaszolva úgy fogalmazott, hogy „a több százados gyakorlat a csíksomlyói pünkösti bucsu három napjait u. m. péntek, szombat és vasárnapot vásári jelleggel” ruházta fel, viszont Mohay Tamás szerint (A csíksomlyói pünkösdi búcsújárás, Budapest, 2009. 155.p.) a csíksomlyói ferencesek háztörténetének bejegyzései „nem kevés kritikus hangot is tartalmaznak a fegyelmezetlen tömegről, a vásári árusokról, a lelki tartalmak háttérbe szorulásáról.” Az újságokban megjelent beszámolók is csaknem minden évben említést tettek a búcsúhoz társuló vásárról. „A rendes körülmények között csendes Csik-Somlyót szokatlan jövés-menés és zaj tette élénkké már az ünnepet megelőző napokban” – írta a Csíki Lapok 1893. május 24-én. – „A vásárosok, épen mint egy sokadalomra, igen nagy számban gyűltek össze s minden felhasználható teret beépítettek sátrakkal és árus bódékkal.” Nyolc év múlva, 1901-ben így fogalmaztak: [Vasárnap] „délután félkettőre járt az idő, midőn az isteni tiszteletnek vége lett s oszladozni kezdett az a 20-25 ezer főre becsülhető nagy tömeg, melynek nagyrésze 2-3 napon át lélekből fakadó áhítattal törekedett a bucsuáldásaiban részesülni, mig a más része kiváncsiságtól sarkalva, inkább csak csodálkozni és a pálinkás bódékban dorbézolni jelent meg a bucsun az ájtatoskodók botránkoztatására.” (Csíki Lapok, 1901. május 29.) 1902-ben arról írtak, hogy a különböző árusok „már valóságos országos vásárrá tették a búcsút. Az étel és italnemü árusok sokasága mellett az ipari készítményeknek ma már minden faja feltalálható; az éktelen zajt és lármát csapó komédiások, jongleurök, pedig valósággal elözönlötték a falut és az áhitat zavarására síppal, dorombbal, verklivel, igyekeztek a nép figyelmét felhívni s maguknak jövedelmet biztosítani. Ez a hajdan lélekemelő búcsú tehát ma inkább egy nagy sokadalomnak tekinthető, melyen épületes dolgok helyett vásári zsibajt és erkölcsrontó trágárságokat hall és lát az ember s a nép nagyobb részét nem is annyira a bucsu, mint inkább a látványosság, a nyilvános korhelykedés, duhajkodás és bámészkodás iránti vágy hozza össze, a mi a bucsut valóságos jellegéből ma-holnap teljesen kivetkőzteti. A hatóságoknak kellene közbe lépni, hogy az ájtatosságot ezen dolgok ne zavarják, ezért a vásárosok beözönlését korlátozni kellene az által, hogy csak az alkalomnak megfelelő czikkek árusítása engedélyeztessék, a komédiásokat pedig, mint oda nem valókat, egészen ki kellene tiltani. (Csíki Lapok, 1902. május 21.) 1903-ban még kritikusabban fogalmazott a Csíki Lapok beszámolója: „Három nap és három éjjel szól mindig az ének, pereg a dob, csilingel a számtalan csengettyü; gyónok serege ostromolja a szerzetházat, szakadatlan lánczalakban mász föl a népsereg a kis-somlyó meredek hegyére, a „Szálvátor és szt. Antal kápolnákhoz és ez a kép igazán magasztos látványt nyujtana és lélekemelő érzelmeket ébresztene a szemlélőben, ha azt el nem homályositaná és megnem zavarná az a vásári zsibaj, mely hova tovább, mind fokozattabb mérvben mutatkozik ezen bucsu alkalmával. A ponyva irodalom termékeit kináló rikkancsok ordítozása, a panorámások és különféle mutatványosok fülsiketítő dobolása, zenéje, meljel a népet silány mutatványaik látogatására megnyerni igyekeznek, botrányosan zavarják az ájtatosságot”. Áru(s)bőség A szakirodalom szerint a csíksomlyói búcsú eseménysorába szent és profán elemek mindenkor beletartoztak, még ha a vásárosok búcsúi jelenléte nem is volt mindig folyamatos, ugyanis előfordult, hogy püspöki rendelkezés korlátozta, máskor az államhatalom magát a búcsújárást. Szabadabb időkben, mint 1990 után, a zarándokok tömegével arányosan a vásárosok száma is nőtt. Hargita Népe (Csíkszereda) lapozás: 1-4
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
